„Legeltesd juhaimat!” Az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítását ünnepelte a papság nagycsütörtökön a pécsi székesegyházban | KÉPGALÉRIA

Március 28-án, nagycsütörtök délelőtt olajszentelési szentmisét celebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök Mayer Mihály nyugalmazott püspökkel és az egyházmegye papságával Pécsen, a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban. A szertartásban a lelkipásztorok a hagyományok szerint megújították szenteléskor tett papi ígéretüket, valamint megszentelték a keresztelés, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használt olajokat.

A papság mellett a liturgián részt vettek a Pécsi Egyházmegye diakónusai, papnövendékei és az egyházközségek ministránsai is. A zenei szolgálatot Kovács Szilárd orgonaművész, zeneigazgató, valamint a székesegyház Mozart Kórusa látta el.

Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében mind a papokhoz, mind a diakónusokhoz, mind pedig a ministránsokhoz szólt, melyet az alábbiakban adunk közre:

PÜSPÖK ÚR! KEDVES ATYÁK! KEDVES DIAKÓNUSOK! KEDVES MINISTRÁNSOK!

Nagycsütörtök minden évben különleges módon megerősít mindnyájunkat az egyházban végzett szolgálatunkban, küldetésünkben, mint az első szentmisében, amikor Krisztus a papság rendjét megalapítva ránk bízta életének, szeretetének csodáját: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! (Lk 22,19) Végtelenül drámaiak voltak ott és akkor ezek a szavak, melyekkel ránk bízta küldetésünket. Jézus minden nagycsütörtökön leül velünk a közös asztalhoz, hogy megerősítse szívünket a vele, az egymással és a ránk bízott hívekkel való éltető kapcsolatban.

Az Egyház életének ebben a különleges, megújulást hozó pontján még inkább szükségünk van erre a hármas kapcsolatra, amit Jézus az apostolok és az első tanítványok életében is pótolhatatlan alapnak tekintett.

Jézussal, egymással és a hívekkel való szoros kapcsolatunk adja meg papi életünk munkájának gyümölcseit, feltételeinek forrását. Ezekben a kapcsolatokban adja kezünkbe az Egyház a szent olajokat, mint szolgálatunk legnagyobb és legkülönlegesebb kincseit.

A papszentelésben a krizmával való megkenésünk láthatatlan és levethetetlen egységet, egymáshoz kapcsolódást és egyenruhát ad mindnyájunkra. Ezért hangzik el minden nagycsütörtökön a papi ígéretek megújításában: Akarjátok-e a megváltás hűséges szolgáiként az Eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni, és Isten igéjét hirdetni?

A betegek olaja megerősít bennünket a sebek, a szenvedések szolgálatában, gyógyításában. Talán soha nem szorult ennyire a világ, embertársaink, a ránk bízottak, a lelki sebekben, a lelki sérültségben, a kapcsolati szenvedésekben élő embertársaink, hogy gyógyulást, megerősödést, meghallgatást találjanak. Fontos, hogy erősítő jelenléttel és készségesek legyünk azok felé, akik szeretnének velünk találkozni, hogy elmondhassák szívük-lelkük szenvedését, megmutathassák már-már elviselhetetlen keresztjüket és tudjunk nekik a krisztusi szeretet erejével gyógyulást, bátorítást, bíztatást adni. Nem tudjuk levenni a kereszteket, nincs is rá módunk és nem is kötelességünk, megtalálni ezeknek a kereszteknek, szenvedéseknek, a kereszt hordozásának erőforrásait, az már a mi feladatunk.

Legyetek mindig készek és bátrak beszélgetni gyerekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel, idősekkel, akik Isten erősítő, gyógyító szeretetét kérik a személyes beszélgetésben, találkozásban.

A keresztelendők olaja és a krizma az élő Egyház titkát üzeni és adja a kezünkbe. A családok és a fiatalok az Egyház éltető ereje, jövője. Rajtunk múlik, milyen fiatalokat, leendő családokat hagyunk a jövő Egyházának. Mert az Egyház él és az Egyház fiatal. Magában hordozza a világ jövőjét és így megmutatja mindannyiunknak a jövő felé vezető utat, ezért külön örülök, hogy itt vannak a fiatalok, akik különös erőt és hívást éreznek az Egyház szolgálatára, hiszen ők fogják a jövő Egyházát erősíteni és gazdagítani.

Az Egyház élő és mi ezt látjuk: megtapasztaljuk azt az örömet, amit a Feltámadott övéinek megígért. Az Egyház élő, mert Krisztus él, mert valóban feltámadt.

A mi igazi programunk az, hogy megtaláljuk ennek az Egyháznak és ebben az Egyházban a közösségnek azt a belső útmutatását, azt az erejét, amellyel a jelent és a jövőt vagyunk képesek építeni. Az egész Egyházzal együtt arra figyeljünk, hogy mi Isten szava és akarata, és hagyjuk, hogy ő vezessen minket, és így ő maga vezesse az Egyházat a történelemnek ebben a rendkívül különleges órájában.

Ezért kell minden lelkipásztornak szabad és nyitott szívvel leülni a hívekkel és a paptestvérekkel, találkozni, beszélgetni az adott helyen élő közösség küldetéséről és reményeiről, megújuló erejéről, megismerni azt, amit Isten akar, megismerni, mi az élet útja. Ez a mi örömünk: Isten akarata nem elidegenít és eltávolít bennünket, hanem megerősít küldetésünkben.

XVI. Benedek pápa papokhoz intézett szavai a beiktatási szentmisén különösen aktuálisak ma:

„A pásztor egyik jellemzője az legyen, hogy úgy szereti a rábízott embereket, amint Krisztus szeret, akit szolgál. „Legeltesd juhaimat”. Legeltetni azt jelenti, hogy szeretni, szeretni azt jelenti, hogy az ember kész szenvedni is. Szeretni annyit tesz: megadni az embereknek az igazán jót, Isten igazságának, igéjének táplálékát, táplálni az ő jelenlétével, amit az Oltáriszentségben ad.

Papi hivatásunk kötelez minket az igényességre önmagunkkal szemben. Ha Krisztust elemi erővel akarjuk viszontszeretni, akkor éheznünk és szomjaznunk kell a legszínvonalasabb válaszokat mindazokra a nagy kérdésekre, amelyek hitünket érintik. Életünk és hivatásunk megköveteli, hogy a hit emberei legyünk. Ez a legfontosabb, enélkül minden más tevékenységünk és igyekezetünk elsekélyesedik. Ez egyszerre alapja és erőforrása papságunknak.”

KEDVES MINISTRÁNSOK! KEDVES LÁNYOK ÉS FIÚK!

Jézus titeket különleges módon megszólított és ti örömmel válaszoltatok az Úr hívására, ezért vagytok ma itt. Nektek természetes az oltár, a liturgia, a keresztény közösség szolgálata. Azt kérem, hogy belső erővel, szívvel figyeljetek arra, hogy akár a liturgia, akár a hétköznapok szolgálatában vagy a személyes imádságokban hogyan szólít meg Jézus? Mit mond nektek?

Higgyétek el, hogy különleges terve, szándéka van azzal is, hogy itt vagytok, és egy különleges ajándékkal akar titeket gazdagítani. De vele együtt kell azt felfedeznetek, megtalálni, kibontani és megvalósítani. Legyetek bátrak Krisztus szavára, hívására és szólítására! Köszönöm, hogy itt vagytok! Kérlek benneteket, hogy köszönjétek meg szüleiteknek, a plébános atyáknak, hitoktatóitoknak, hogy elhoztak ma ide titeket és ebben a szolgálatban részt vehettek. Ne feledjétek! Krisztus számít rátok!

FŐTISZTELENDŐ ATYÁK, DIAKÓNUS TESTVÉREK!

A nagyhét liturgikus szolgálata összefoglalja és átjárja papi életünk teljes valóságát, gazdagságát. A feladatok és nehézségek közepette figyeljünk arra, hogy személyesen is éljük át ezt a különleges, szent időt. Nem túlélni kell ezeket a napokat, hanem átélni, hogy megerősödjünk a Krisztusi küldetés és közösség megtartó erejében. Csak, mint egymásra figyelő, egymást erősítő keresztény közösség lehetünk a híveinkkel együtt a feltámadásnak, az élet és a szeretet győzelmének hirdetői.

A szentmise keretében Felföldi László püspök megszentelte azt az olajat, melyet a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak majd a következő időszakban a Pécsi Egyházmegyében, majd egyházmegyénk papsága a püspök és Isten szent népe előtt megújította egykor tett papi ígéretét.

A nagycsütörtöki liturgia a ministránsok kötelező csoportképét követően agapéval zárult a püspöki palotában. A szentmise-közvetítés felvétele megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.