A szárnyaszegett angyal is szárnyalni akar – Organikus pedagógiai szakmai találkozón tartott előadást Felföldi László püspök

Organikus pedagógiai szakmai találkozót tartottak április 20-án Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, az Organikus Pedagógia Egyesület és a Ciszterci Nevelési Központ szervezésében. Az esemény fővédnöke volt Felföldi László pécsi megyéspüspök, aki előadásában az emberi kapcsolatok személyességéről beszélt.

Az organikus pedagógiát, mint nevelési rendszert Josef Kentenich, a Schönstatt lelkiségi és nevelési mozgalom lelkipásztor alapítója dolgozta ki, és azokat szólítja meg, akik teljesebbé szeretnék tenni a gondjaikra bízott személy nevelését. Abból indult ki, hogy minden élőlény egyedi, mint ahogy nincs két egyforma falevél sem, így a nevelésben sem működnek a sematizált megoldások. Az organikus pedagógia a személyiség kiteljesedésre keres és alkalmaz személyre szabott eszköztárat.

A módszer hazai meghonosítója és jeles képviselője Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató a 3. alkalommal megrendezett szakmai találkozó rövid köszöntőjében kiemelte, egyházi oktatási intézményeinkben érezni kell a szívek dobogását is, mert ha ez megvalósul, akkor az egyszerre valóságos és megmagyarázhatatlan távlatokat nyit meg bennünk, ami olyan, mintha vízen járnánk.

A találkozó előadásai megmutatják, milyen utak vezetnek az intézményből a szívig és vissza. A szakember úgy fogalmazott, a találkozón azt kérik a Lélektől, hogy tegye világossá, megközelíthetővé, szerethetővé és a hétköznapokon is járhatóvá ezeket az utakat a résztvevők számára.

Az előadások sorát Felföldi László pécsi megyéspüspök, a rendezvény fővédnöke nyitotta meg, aki az ember teremtésének történetével kezdte előadását. Isten így szólt: „Teremtsünk embert” (vö. Ter 1,26), és ebből a megszólalásból, belső indíttatásból megszületett az életnek az a különleges ajándéka, ami emberré tett bennünket – hangsúlyozta a főpásztor.

„Isten megteremtette az embert, (…) férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk.” (Ter 1,27-28) Kapcsolatot teremtett velük és ezt a kapcsolatot a mai napig fenntartja és fenn akarja tartani. Ez a kapcsolat a hitünk titka, ezt veszítjük el, ha nem akarunk kapcsolatot teremteni, ha nem szólunk a másikhoz, ha úgy élünk és úgy teszünk, mintha nem lenne a másik, mintha nem lenne Isten. Márpedig a teremtésben Isten mindnyájunkra gondolt, adott nekünk küldetést: az életnek, a szeretetnek, a jóságnak, az örömnek a küldetését, amit tovább kell adnunk másoknak.

De mi, emberek, olyanok vagyunk, mint a törött szárnyú angyalok. Visszük kezünkben a jóság, a tisztaság, a szeretet és az emberség virágát, ami ott van minden ember szívében, de nem tudjuk továbbadni, mert eltört a szárnyunk és eljutunk arra a pontra, amikor már nem foglalkozunk senkivel, nincs reményünk, nincs bizalmunk, csak visszük a terhünket, ami miatt van, aki vádol Istent, világot, Egyházat. Márpedig akármennyi törött szárnyú angyal van mellettünk és velünk, az mind szárnyalni akar, élni akar, még kapaszkodik, keresi a jóságot a szívében, hogy győzzön.

Napjainkban az élet győzelme, megtartása és ereje egy akrobatamutatvány, melyben egymásba kell kapaszkodni. Lehet, hogy közben azt érezzük, hogy gyenge szárny tart minket, talán éppen, hogy meg tudunk benne kapaszkodni, pedig csak így tudunk továbbmenni. Ezt látom az egyházközségekben, iskolákban, közösségekben is, de akik már összekapaszkodtak, azoknak csak egy lehetőségük van, hogy még jobban szorítsák egymást – mutatott rá a főpásztor.

Annak a gyermeknek, fiatalnak, kollégának, akiben felgyulladt egy parányi fény, szorítani kell a kezét, mert óriási erő akar szétszakítani egymástól. Hitvesnek a hitves kezét, szülőnek a gyermek kezét kell szorosan fognia, mert a harmóniát, egységet és biztonságot csak nagy lelki erővel, erős egymásba kapaszkodással és figyelemmel lehet megőrizni és megvédeni.

Azt az ajándékot és gazdagságot pedig, amit így kaptunk, tovább kell adni, ez a mi nagy feladatunk és küldetésünk a kor kihívásainak megfelelően, melyet a jövő nemzedék fog rajtunk számonkérni. Vigyük magunkkal a törött szárnyú angyalokat, segítsük és erősítsük őket, hogy nyissák ki szemüket és átadják másoknak mindazt az életet és gazdagságot, ami a szívükben van – buzdította a résztvevőket Felföldi László.

Isten fia is ezt tette, akinek az élete egy családban kezdődött, ahol a falunak, az életnek, a közösségnek, nőknek és férfiaknak pedagógiája, 30 év elteltével indult el 3 éves tanító körútjára. Jézus az első csodáját egy családért tette a kánai menyegzőn, majd később is családokhoz tért be, hogy újra és újra átadja a tanítást, hogy figyeljünk egymásra.

Jézus az utolsó vacsorán életének nagy csodáját egy új családra és a hozzájuk csatlakozók közösségére, az Egyházra bízza, ránk, hogy újra rátaláljunk az egymásra figyelés nagy titkára, hogy újra eggyé váljon a családnak az asztala, ami mellett Jézus felnőtt, és az Egyház asztala, ami ma sokszor üres, mert a törött szárnyú angyalok nem találnak vissza hozzá.

Üljünk egy asztalhoz és tanítsunk, vagy egyszerűen csak legyünk jelen azzal a biztonsággal és erővel, melyet a Jó Pásztor ad szülőknek, édesanyáknak és édesapáknak, lelkipásztoroknak, pedagógusoknak, hogy akiket rájuk bíz Isten, akiknek különleges küldetést szánt, azokra vigyázzanak, őrizzék és védjék, hogy ne legyenek törött szárnyúak, hogy tudjanak az élet küldetésében, feladatában rátalálni önmagukra, rátalálni az éltető kapcsolatokra, ajándékozni, elfogadni és élni az éltető szeretetet – zárta a Személyesség a kapcsolatban, a kapcsolatért című előadását Felföldi László püspök.Az organikus pedagógia szakmai napjának programjai további előadásokkal folytatódtak a Ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában, Pécsett.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.