A templomépítő sváb ősökre emlékeztek – Haranglábat állítottak Palotabozsokon

A Mohácshoz közeli, mintegy 800 fős népességű Palotabozsok apraja-nagyja búcsús ünnepi szentmisére gyűlt össze a település Szent Erzsébet-templomában november 18-án. A Sombereki Társplébánia filiájának közössége sváb őseik 300 évvel ezelőtti letelepedését és a település templomának 250 évvel ezelőtti felszentelését egy újonnan épített harangláb püspöki megáldásával ünnepelte.

Az ünnepi alkalmon jelen volt Felföldi László pécsi megyéspüspök, Palotabozsok elöljárói, a település Német Nemzetiségi Egyesületének tagjai, valamint egyházi és világi személyek.

A szentmise homíliájában Felföldi László püspök méltatta a Palotabozsokon 300 éve otthont, életet és életteret teremtett svábokat, akik kultúrájukat megőrizve újrateremtették hagyományaikat, hogy azok élhetők és éltetők legyen és a jövőbe mutassanak. Az ide érkezett családok otthonokat, közösségüknek pedig előbb kápolnát, majd 250 évvel ezelőtt templomot építettek, mert tudták, hogy minden családi asztal annyit ér, amennyire hittel, reménnyel és szeretettel kapcsolódik ahhoz a családi asztalhoz, amelynél Krisztus először mondta: ez az én testem és ez az én vérem (vö. Mt 26,26-28).

Mint mondta a püspök, a Palotabozsokra érkezett svábok szívükben hordozták a hitet, és tudták, hogy a hitből életnek, tetteknek kell fakadni, melyhez éltető erőre van szükségük. Összeadták minden erejüket, tehetségüket és tudásukat, Istentől kapott talentumaikat és templomot építettek, a hit házát, oltárt, a családi asztalok erősítőjét, melyet a ma itt élő utódokra hagyományoztak, hogy abból mindnyájan újra és újra erőt merítsünk.

A templom névadó szentje, Szent Erzsébet ünnepnapjához kapcsolódva a főpásztor arra figyelmeztetett, hogy ha korunk társadalmának kihívásai közepette otthonainkban le tudunk ülni a családi asztalhoz, ha az Úr oltáránál együtt tudunk imádkozni, csak akkor lesz erőnk együtt a jövőbe nézni és a jövőt építeni. Szent Erzsébet kenyere számunkra egy szimbólum, fogalmazott a püspök, mert ugyan ma ételünk van bőséggel, de lehet, hogy keserű a falat íze a szánkban, mert a szívünk, a lelkünk, a kapcsolataink éheznek és szomjaznak és valami többre, jobbra, szebbre vágyunk.

Ez az ünnep segítsen abban mindnyájunkat, hogy merjünk egymásra, a mellettünk élőkre bátrabban tekinteni, merjünk egymástól kérdezni, hogy meglássuk azokat, akik a szeretet kenyerére vágyva éheznek és szomjaznak – buzdított a főpásztor.

Mindig legyen a szívünkben egy rózsányi szeretet számukra, hogy aztán Isten szeretetének asztalánál a szeretet ereje, hétköznapi és ünnepi tápláléka betöltse és gazdagítsa mindnyájunk szívét – zárta szentbeszédét Felföldi László püspök, majd a szentmise zárásában megáldotta az oltár előtt elhelyezett Erzsébet-cipókat.

A szentmise utáni ünnepi köszöntések sorában elhangzott, hogy a templombúcsút és a jeles évfordulót a palotabozsokiak egy fából készült harangláb elkészítésével kívánták méltó módon megünnepelni, melyet a település Német Nemzetiségi Egyesületének tagjai álmodták meg és mintegy 11 hét alatt az álomból terv, majd pedig valóság lett.

Koósz Roland, az egyházközségben immár 12 éve szolgáló állandó diakónus megköszönte a közreműködők áldozatos munkáját és a hívek nagylelkű felajánlását, valamint a mesteremberek precíz, lelkiismeretes munkavégzését. Tiszteletet ébreszt, hogy a 300 éve ide érkezett sváb családok, akiknek a török hódoltság után mindent az alapoktól kellett kezdeni, templomot építettek, mely az ember istenkereső lelkéről tanúskodik – mondta beszédében a diakónus, majd kiemelte, az elmúlt 300 évben mindvégig ez a meggyőződés jellemezte az itt élőket, akik számára ez a templom a lelki béke, az értékrend, a befogadás és a hálaadás jele és forrása volt.

Friedrichné Fazekas Mária Palotabozsok alpolgármestere ünnepi köszöntőjében megbecsülését fejezte ki a Német Nemzetiségi Egyesület tagjainak, akiknek köszönhetően mostantól harangláb jelzi a településen, hogy a kései utódok nem hagyják feledésbe merülni az 250 éve ezelőtt történteket. A ma itt élők tíz emberöltő távlatában is megőrizték a Fulda környékéről érkezett sváb ősök bátor otthonkeresésének és -találásának emlékét, a tőlük örökölt szülőföldet, ahol őseik a hitük gyakorlására ezt a templomot emelték.

A Német Nemzetiségi Egyesület képviseletében Thurn Jánosné német, majd magyar nyelven fejezte ki tiszteletét sváb ősei iránt, akik, mint mondta, hívásra érkeztek Palotabozsokra, ahol a törökök által lerombolt országból virágzó hazát teremtettek és mintafalut hagytak örökül. Érkezésük után először egy fatemplomot ácsoltak, majd 250 évvel ezelőtt felépítették a település ma is fennálló, Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt templomát.

Thurn Jánosné kifejezte reményét, hogy a templom előtti téren felállított, a német nemzetiségi hagyományokat évtizedek óta ápoló egyesület tagjai által megálmodott és megvalósított harangláb és az azon elhelyezett emléktábla emlékezteti majd az itt élőket gyökereikre és őseikre, akik hittek abban, hogy vallásgyakorlás nélkül nincs jövő

A megemlékezés ünnepi műsorral és a harangláb püspöki megáldásával, majd szeretetvendégséggel ért véget Palotabozsokon.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.