Aranymisés plébánossal ünnepelt a horvát ajkú közösség a Havas Boldogasszony-búcsún

A Havas Boldogasszony-templom augusztus 4-7. között megtartott búcsúja alkalmából körmeneten és ünnepi szentmisén vettek részt egyházmegyénk horvát ajkú hívei, melyet Marko Bubalo nyugalmazott, aranymiséjét idén ünneplő horvátországi plébános mutatott be, aki ezüstmiséjét is – még háborús menekültként – Pécsen ünnepelte 1997-ben.  A horvát nyelvű szentmiséről a Pécsi Egyházmegye horvát referatúrájának munkatársa tudósított.

A „Mecseken felépült a templom…” („Na Mečeku crkva sagrađena…“) kezdetű horvát nyelvű búcsús ének idén kétszer is elhangzott Havas Boldogasszony ünnepe alkalmából. Napos napján, augusztus 5-én, pénteken és két nappal később, vasárnap, amikor megtartották a pécsi horvátok búcsúját a Havas Boldogasszony-templomban.

Mindkét alkalommal a szentmise előtt körmenet indult az Ágoston téri templomtól imádkozva és keresztutat énekelve. Sokéves ez az ünneplés, ahova nemcsak pécsi horvátság jön hódolattal imádkozni, hanem a város környéki hívek is, Szalántáról, Kökényből, Pécsudvardról, hiszen a Havas Boldogasszony palástja alatt sok „hív” elfér.

A mostani ünnep különösen szép volt, hiszen a templom jubilál, 325 éves, a négy napon át tartó ünnep augusztus 5-i szónoka pedig, a horvátországi Marko Bubalo nyugalmazott plébános idén aranymisés, és 1997-ben, háborús menekültként Pécsett ünnepelte ezüstmiséjét is.  A Havas Boldogasszony-templom igazgatója, Máger Róbert szeretettel köszöntötte a megjelent híveket, valamint az aranymisés atyát, kiemelve, hogy a többi vendég plébános is jubilál ebben az évben, így a hívek ezüstmisés, aranymisés és gyémántmisés áldásban is részesülhettek.

Egykoron Pécsett az Ágoston téri templom körül horvátok éltek, akkor is, amikor a havi-hegyi templom is épült. Őket is megtizedelte a pestis, ők is fogadalmat tettek, ők is hátukon cipelték a köveket, és imádkoztak, hogy a hófehéren ragyogó templom és a Szűzanya őket és utódaikat őrizze meg a bajtól, betegségtől. Az utódok hálás szemmel tekintenek az épületre, amely messziről érkezve is jól látható és imádkozni, elcsendesedni hívja a mindennapok gondjaitól megfáradt embert.

Szöveg: Taragyia Györgyné
Fotó: Kollár Ákos

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.