Húsvéti vigília szentmisét celebrált Felföldi László püspök a pécsi székesegyházban | KÉPGALÉRIA

Keresztény életünkben most gyengén világít az Istentől kapott küldetésünk, de amikor újra meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, annak fényleni kell, annak fényében világítani kell – buzdított Felföldi László püspök április 8-án, nagyszombat este a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban celebrált vigília szentmisében, melyben hírül adták a világnak, hogy Krisztus dicsőségben feltámadt a halál sötétségéből. A főpásztor arra hívott minden hívő embert, hogy bátran adják tovább Jézus Krisztus fényének és világosságának gazdag üzenetét a világnak.

A szentmisén koncelebrált Szép Attila hivatalvezető püspöki helynök, a székesegyház plébánosa, Máger Róbert, az Egyházmegyei Hivatal püspöki irodaigazgatója és Kovács József püspöki titkár. Az asszisztenciában szolgáltak a Pécsi Egyházmegye papnövendékei.

A szimbólumokban rendkívül gazdag liturgia kezdetén a sötétbe burkolózó templom előtti téren Felföldi László püspök a tűzszentelés szertartásában megáldotta a tüzet, melynek lángjával meggyújtották a Jézus élettelen testét szimbolizáló húsvéti gyertyát.

A püspök és népes asszisztenciája csendben vonult be a húsvéti gyertyával a templomba. A gyertya lángját a hívek egymásnak adták tovább, a fellobbanó gyertyaláng fénye pedig lassanként betöltötte a templomot, szimbolizálva Jézus dicsőséges feltámadását. Miközben a menet a húsvéti gyertyával a szentély elé érkezett és háromszor felhangzott a Megváltó feltámadott életét ujjongva hirdető ének (Krisztus világossága! Istennek legyen hála!), felgyulladtak a templom fényei.

A liturgiában felhangzott az Exultet éneke, mely a húsvéti öröm kiáradását közvetítve sorolja fel az életünket átalakító kegyelmeket, melyek a húsvéti éjszakán fakadtak.

Az olvasmányokban arról hallhattunk, miként mentette meg népét Isten a régmúlt időkben, majd hogyan küldte el hozzánk Szent Fiát, a Megváltónkat az idők teljességében.

Ezt követően felhangzott a Glória, az Egyház Istent dicsőítő éneke, miközben a három napon át tartó csend után megszólaltak a székesegyház harangjai, az orgona és a templom valamennyi csengője, hogy mind a feltámadás örömhírét hirdessék.

A szentlecke után újra felhangzott a negyvennapos böjti időben nélkülözött örömének, az Alleluja, az evangélium pedig Jézus Krisztus feltámadását hirdette.

A szentbeszédben Felföldi László megyéspüspök a Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciójából merítve (Lumen Gentium 11), a húsvéti vigíliát csúcsnak és forrásnak nevezte, melyre az Egyház minden tevékenysége irányul, melyből minden ereje forrásozik. Amit el akarunk mondani, amit meg akarunk élni, amit kaptunk és ami a küldetésünk, ezen az estén itt van előttünk egy szál gyertya fényében, amit behoztunk a sötétségből: Krisztus világossága.

Mindnyájan a sötétségből jöttünk a világosságra, de megvilágosodott a szívünk, a lelkünk, az életünk és valami szebb, több született benne – fogalmazott a főpásztor. Most, amikor a legsötétebb gonosz hatalmak egymásnak feszülnek a világnak ebben a mérhetetlen sötétséget gerjesztő készületében, világosságra van szükségünk, fényre magunknak, egymásnak, emberi kapcsolatainknak.

Jézussal az igazi világosság jött el az ember szívébe és valóságába. Valami új kezdődött, mint ahogy a sötét szobában elhelyezett egyetlen szál gyertya fénye betölti a teret, melyből új fény, új erő születik meg. Ez a húsvét, mely új fényt, új, látásmódot és világosságot hozott Jézusról, az Atyáról, önmagunkról és a világról.

Az asszonyok az üres sír láttán viszik az örömhírt, mert nem csak látták, hanem találkoztak is Jézussal (vö. Jn 20,11-18). Bent, a szívünkben a találkozás mindig megváltoztat, hozzáad az életünkhöz, képes arra, hogy általa újjászülessünk. Ha találkozunk Istennel, aki küldetést ad számunkra, ami most a keresztény életünkben gyengén világít, de amikor újra meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, annak fényleni kell, annak fényében világítani kell. Az a feladatunk, az Istentől rendelt küldetésünk, hogy a meggyújtott gyertyát, a megvilágosodott szívet továbbadjuk másoknak, mert Krisztus feltámad, Krisztus él és Krisztus ma is életet akar.

Rajtunk múlik, hogy a fény kialszik vagy továbbadjuk. Ha nem adjuk tovább, akkor részt vettünk a szertartáson, olvastunk róla, gondolkodtunk Jézus feltámadásáról, de nem találkoztunk vele, ha nincs küldetésünk az örömhír továbbadására: Ezért „Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek!” (Mt 28,10) – zárta elmélkedését Felföldi László püspök.

A szentbeszédet követően a főpásztor megáldotta a vizet, majd meghintette vele a híveket, akik megújították keresztségi ígéreteiket. A húsvéti vigília zárásában a püspök köszönetet mondott az egyházmegye papságának és minden szolgálattevőnek a nagyböjti előkészületben való közreműködésért, majd áldott ünnepet, fényt és világosságot kívánt mindnyájunknak, hogy valóban öröm, szeretet és béke legyen mindenki szívében.

A zenei szolgálatban a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa, az orgonánál pedig Kovács Szilárd Ferenc, a Pécsi Bazilika orgonaművész-zeneigazgatója működött közre. A szentmisében felcsendült egy ősbemutató a szentáldozás elején, mely Kovács Szilárd Ferenc zenekarra és kórusra írt In terra pax című kórusműve volt, mellyel a békéért imádkoztak az énekesek a zene nyelvén.

A liturgia megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.